Skip to main content

Vígh Dávid Gr4ss – interjú

A Black Aether magazin alkotói közösségének oszlopos és mondhatni alapító tagja Vígh Dávid, aki ott volt minden olyan kezdeményezés létrejötténél, ami a The Black Aetherhez köthető. Annak ellenére, hogy szinte mindig a háttérben marad alapító tagja ő a megvalósult projekteknek, fanatikus Tolkien rajongó és természetesen zseniális grafikus. Dáviddal Szujó Norbert készített interjút.

Mikor kezdtél rajzolni? Emlékszel még a legelső munkádra?

Rajzóra alatt biztosan sokat rajzoltam, de papíron otthon is sokat szöszöltem. Leginkább csak a saját örömömre. Talán 7-8-ik osztály körül láttam meg, hogy talán kicsit több is van bennem, mint a többiekben. Én csináltam az őrsi tablókat, kiírásokat a faliújságra. Persze ekkor még leginkább másolja az ember a látottakat. Ami konkrétan megvan, az a Horror Őrs (igen, tényleg ez volt a nevünk) tagokat nyilvántartó lapja (talán tabló, de már nem tudom, mi volt a neve annakidején ennek.) Azon volt a Halál a kaszájával háttérben egy kastéllyal. A „Horror” felirat vérszerű pacaként felrajzolva.

A hazai és a nemzetközi demoscene prominens alakja vagy már évek óta, mit érdemes tudni a demoscene-ről és a te alkotásiadról?

A demoscene egy digitális underground művészeti ág. Mai felfogás szerint számítógéppel előállított, valós időben mutatott audiovizuális klip (ez a demo). Programozók, grafikusok és zenészek (az pedig a scene) közös munkájának eredménye. Erősen nonprofit alapon.  Sokak számára ismeretlen. A 90-es években aki számítógép használó volt, az azért valószínűleg találkozott a fogalommal. A papír számtech újságokban is sok cikk jelent meg, később a CD mellékleteken is voltak scene anyagok. Ez gyakorlatilag megszűnt.  Manapság a demoscene tagjait két csoportba oszthatjuk, vannak a régi gépek szerelmesei (8 és 16 bites gépek Commodore 64, ZX Spectrum, Amiga, Atari) és vannak akik a legmodernebb PC-kre fejlesztenek. Általában az a cél, hogy az adott hardverből a lehető leglátványosabb produktum szülessen meg. Persze a korlátok miatt számomra az érdekesebb dolgok a régi gépeken születnek meg.

Én elsősorban 8 és 16 biten is rajzolok scene produkciókba. Ott általában a demo témája határozza meg mit is kell csinálni. Egy sci-fi témájú műben biztosan vannak ilyen jellegű képek. De a karakterkészleteket is mi állítjuk elő amivel információkat közlünk, vagy a készítő csapat nevét is fel kell rajzolni. Ez pedig nem csak annyi, hogy kiírjuk egy font-al és kész. Pixelről-pixelre készül.

Ez manapság már nagyon egyértelmű, de a 80-as 90-es években ez úttörő munka volt. Örülök, hogy a kezdetektől, lépésről lépésre láttam fejlődni a digitális festészetet, úgy hogy én is az alapján fejlődtem, hogy megtapasztaltam, hogy mit mivel, hogyan lehet felépíteni. Ez a pixelgrafikus technika manapság is divatos, sok ilyesmi játék is készül, de ha igazán koppanni akarsz, akkor hasonlíts össze egy mai pixel játékot egy régi Lucasarts termékkel. Ég és föld!

Milyen technikával rajzolsz jelenleg?

Én mindig is digitális grafikusnak vallottam magam, és a mai napig ez a fő médium. Persze a programok folyamatosan változnak vagy teljesen újak jelennek meg. Rám jellemző, hogy egy képhez akár 4-5 programot is használok párhuzamosan. Van ami az egyikben áll kézre, vagy a másikban van olyan effekt vagy ecset, ami egy bizonyos részlet kidolgozásához kell. Ez akkor gond, mikor egy idő után „ledobom” a Photoshop layereket egy képpé és azt szerkesztem tovább valami másba. Persze mondhatjátok, hogy minden program kezel már rétegeket, de ha egy adott részt teljesen át akarok alakítani, akkor sajnos össze kell olvasztani. Én így szoktam meg.

A pixelgrafikáid és a BA illusztrációk közt markáns a különbség, mennyire lehet ezt a kettő összeegyeztetni? Melyik áll hozzád közelebb?

Szerintem összeegyeztethető. Mindegyik egy adott témának felel meg. Tipikusan alkalmazott grafika ez, tehát nem elsősorban az én művészi látásmódom a lényeges, hanem hogy hova és miért készül. Én speciel nem látok egyébként különbségeket, de a szerintem rám jellemző saját stílusom sincs. Én legalábbis nem látok semmi olyat a saját rajzaimon, „hogy hú ez olyan Grass-os kép.” (Pedig de – a szerk.) Másén simán észreveszem. Furcsa. Egyébként mindegyik technika közel áll hozzám. Nem tudnék különbséget tenni a kettő között.

H. P. Lovecraft munkásságával már régen megismerkedtél, mikor történt ez? Meghatározó élmény volt elsőre?

90-as évek elején a Bíborhold Magazin cikkeit + Valhalla Páholy kiadványait olvastam először. A Cthulhu Hívása tetszett meg elsőre, de mindegyik novella hatott rám. Ezek hatására kutattam fel a 40-es Galaktikát a könyvtárban, az Angolszász rémtörténeteket az antikváriumban. Kutattam a művei után, gyakorlatilag mindent megszereztem. Elég komoly nyilvántartást vezettem. Ugyanakkor a szerepjátékos verzió is tetszett. Az RPG illegális magyar fordítása alapján játszottunk. De megvettük az eredeti angolt is később. Szerintem rám és az összes ismerősömre hatással volt a természetfeletti horror. Teljesen új világképet mutatott, ahol az emberi faj nem sok vizet zavar a világegyetemben. Az írásain keresztül szembesültem azzal, hogy ténylegesen porszemek vagyunk. Tizenéves fejjel elolvasva, teljesen új világkép alakult ki bennem. Ahogy ezt mesélem az is eszembe jutott egy élmény: egy éjszaka épp a Cthulhu hívását olvastam újra, amikor egy enyhébb földregés megremegtette a falakat, nagyon furcsa morgó hang kíséretében. Egyből olyan érzésem volt, hogy aj-jaj felkelt az Öreg!

Miként egyeztethető össze Lovecraft „Ne írj körül semmit!” írástechnikai filozófiája a vizuális művészetekkel?

Szerintem addig, amíg nem lett tömegtermék a Cthulhu mítosz szabadabb és minőségibb rajzok születtek. Sajnos a nagy számok törvénye miatt kialakult egy-egy isten, teremtmény „elfogadott” kinézete. Az olvasók, írók, rajongók most már a megszokott sztereotípiákat keresik és sok esetben leszólják, a nem tradicionális ábrázolásokat. Szerintem maga Lovecraft sem örül annak, hogy univerzuma mainstream lett. Kicsit ellentmondva saját tevékenységemmel Lovecraft-ot soha, semmilyen körülmények között nem engednék illusztrálni. Olyan vizuális képeket gerjesztenek művei az olvasóban, hogy kár korlátok közé szorítani. Saját magunkat rövidítjük meg ezzel.

Lehet „lovecrafti” egy képzőművészeti alkotás úgy is, hogy nem konkrét művet illusztrál? Megjelenítheti a kozmikus horrort?

A kozmikus horror nagyon tág fogalom. Így biztosan állíthatom, hogy igen. Lehet lovecrafti egy olyan alkotás ami nem direktben a mítoszra épül. Ellentmondásos, de Giger Necronomiconja szerintem a legjobb példa erre. A saját biomechanikus látványvilágára épülnek a képek, folyamatosan olyan rajzokat keresel benne, amiben megtalálod a mítosz lényeit, de direktben nem lesz ott egy sem. Viszont a részletekben ott van. Egy csáp, egy bőrfelület. Inkább tudat alatt hat. Nagyon érdekes.

Tolkien és Lovecraft rajongó is vagy egyben, illetve mindenevő. A két zseni világa merőben eltér egymástól, vagy csak a laikus gondolja ezt? Miben más a két író életműve?

Tolkien munkái regék, mondák és mesék alapján készültek. Felépítésük is a klasszikus történetmesélésre épül. Nyelvészprofesszorsága szerintem korlátozza is valamennyire, mert az általa kitalált korlátokat nem lépi át. Viszont az általa megteremtett világ táptalaja lett a fantasy irodalomnak. (Számomra egyébként Robert E. Howard fantasy világa az igazi etalon, sajnálom, hogy nem ennek a stílusa lett a közkeletű.) Tolkien karakteri hősök, még szinte a legutolsó megemlített szereplő is kimagaslik valamiben az átlagból, akár azzal, hogy nagyok a krumplijai, vagy jó a pipadohánya. Nincsenek hétköznapi emberek. Lovecraft a szöges ellentéte. Antihős statisztákat szerepeltet egy olyan világban, ahova soha nem akartak tartozni. Pont ezért is érdekes, hogy mi áron képes valaki ezt túlélni, vagy érdemes-e egyáltalán.

Még odébb van, de ha Tolkien munkái felszabadulnak a szerzői jogi védelem alól, elindulhat az adaptációk és vonatkozó művek áradata, mint Lovecraft esetében. Szerinted mennyire tenne ez jót?

Ez elsősorban attól függ mennyire mernek szembe menni a sztereotípiákkal. Én kifejezetten szeretnék látni egy olyan művet, ami esetleg azt mutatná be, hogy a „gonosz” birodalma, hogyan tud prosperálni. Háború utáni hétköznapok, vagy valami besúgórendszeren alapuló, fasiszta diktatúra, fantasy környezetben. Igen érdekes lenne egy olyan mű ami nem a klasszikus jó győz verzióra épül. Mordor egy működő terület, de nem tudunk róla semmit szinte. Hatalmi rendszerére felületesen látunk rá. Engem speciel a gazdasága is érdekelne. Nem hiszek abban, hogy valami eredendően gonosz, kell lennie motivációnak,  sok tényezőnek ami alapján működni tud a rendszere. Alapvetően csak a pusztítást mutatták, de valaki Mordor kapuit és felépítette mérnöki pontossággal! Ugyanakkor az is gond lehet, az új műveknél, hogy a fő karakterek teljes élettörténete ismert. Tehát ha új szálat visznek bele, azt a hardcore rajongók nem fogják elfogadni. Új figurákra lehetnek érdekesek, de az ő szerepük még erősen kétséges.

A nagyközönség téged a Black Aether grafikusaként ismer, de mind az online, mind a nyomtatott magazin szerkesztésében fontos szereped van, de mindig a háttérben. Hogyan kerültél kapcsolatba a The Black Aetherrel? Mennyire tartod fontosnak a TBA szerepét és célkizűzéseit?

Tomasics József a kezdetektől beavatott a terveibe, amiket én lelkesen támogattam is. Szerepem leginkább tanácsadói. Szerencsére közel áll az irodalmi ízlésünk, így könnyen megtaláljuk a közös hangot. Kifejezetten örültem egy fanzine jellegű újság megjelenésének. Ez az alulról építkező megoldás is szimpatikus volt, nem akart más igényeinek megfelelni. Ezáltal olyan irodalmi válogatás jelenhetett meg, ami mindezért nagyon előremutató lehet. Bármelyik más novelláskötet egy vegyesfelvágott, én ezt a TBA-nal nem érzem.  Van egy koncepció, arra építkezik. Örölük, hogy nem lett megalkuvó, és a minőséget adja a mennyiség helyett.

Mik a terveid a közeli jövőre nézve? Tervezel-e részletesebb, HPL-re koncentráló portfóliót készíteni?

Közeljövőben elsősorban pixelgrafikus megkereséseknek teszek eleget. Készül több produkció is régi számítógépekre és konzolokra. HPL portfolió önmagától fog alakulni, hisz a TBA-ban folyamatosan rajzolhatok.

Szujó Norbert és Tomasics józsef

Ez is érdekelni fog

A The Black Aether tervei… antológia, képreg... Kedves barátaink, kedves Lovecraft rajongók! Közel egy hónap után csütörtökön (május 4.) visszatér a Black Aether magazin honlapja a színtérre, a meg...
Gyakorlati tanácsok rémtörténetek írásához Bármennyire is nehéz elfogadni, és bármennyire is küzdenek ellene jó páran foggal, körömmel, a jó rémtörténet írásának vannak olyan bizonyos elvi szab...
Cotter Blackstone – interjú Cotter Blackstone az egyik legaktívabb, és ha lehet ezt mondani, a leg termékenyebb író jelenleg a hazai Lovecrafti közösségben. A Black Aether #4 mag...
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrPin on PinterestShare on RedditEmail this to someone